Apád szeret minden kis palántát...

Ha először jársz itt, lapozz kérlek a blog elejére, mert így nem nagyon van értelme. Ez a blog apukámról szól, aki skizofrén volt, rosszul kezelték, sokat szenvedett tőle a család, de nagyon szerettük. És tudom, hogy ő is minket. Már meghalt, az ő emlékére írtam ezt a blogot.
Írtam egyszer arról az éjszakáról... mikor apu az éj közepén ránk törte baltával az ajtót és üvegcsörömpölésre ébredve rohantunk, ki merre látott. Aznap vitte be a mentő, rendőri kísérettel, a pszichiátriára először és nem kellően nyugtatták őt le sajnos.
De ezt már elmeséltem, most csak annyit szeretnék írni, hogy másnap hazaóvakodtunk a két öcsémmel egy-két fontosnak ítélt holminkért. De bemenni nem mertünk az üresnek tűnő házba. Végül egy arra járó házaspárt kértünk meg, hogy kísérjenek be minket. Így is lett. Bejöttek velünk, majd elmentek.
Mi ott maradtunk hárman gyerekek, a baljósan csendes házban. Hogy ne féljünk nagyon és ne "kopogjon" a csend, ne doboljon a fülünkben ütemesen a vér, felraktunk egy nagylemezt, melyen Csongrádi Kata számai voltak. A fülembe vésődött, a lelkembe ivódott örökre annak a dalnak pár sora.
"Ez a föld a miénk, igen csak a miénk, és ez mindig így legyen....
Anyám mindig mondta, gyermekem vigyázz, apád szeret minden kis palántát..."

Rettenetes érzés volt hallgatni, ahogyan különféle értelmeket nyert a szöveg, számomra legalábbis: 'ez a föld a miénk, igen csak a miénk, és ez mindig így legyen"=a kertünkre értettem.. ahol akkor mégsem lehettünk biztonságban, el kellett onnan mennünk.Éreztem, hogy valaminek vége, valami eltört és nem biztos, hogy akarom én azt, hogy "és ez mindig így legyen..." - pedig így lett. :(
aztán: "anyám mindig mondta, gyermekem vigyázz, apád szeret minden kis palántát"=anyu tényleg nagyon szerette aput és tényleg vigyáznunk kellett minden kis palántára, virágra, mert apu igazán nagyon szerette a földet, a kertet, a rózsákat.
Egyébként meg úgy is akartam érteni ám, hogy szeret minden kis palántát=gyermekét... és ez rémes nagy szomorúsággal töltött el.Mert tudtam jól, hogy szeret és mi is őt, de nagy baj van...így kihallottam a sorból a "vigyázz" szót és akkor inkább apu miatt kellett vigyázni, épp miatta voltunk veszélyben.

Ezt nem tudom másként leírni, csak így, káoszosan, mert nagyon felkavaró.

A lényeg a lényeg: a nagylemezeket és kicsiket is sorra, apu baltával széttörte a szoba közepén egy napon (valamivel később vagy épp korábban), úgyhogy megsemmisült az a lemez is, melyről ez a dal szólt.

Hiába telt el huszonvalahány év, mégsem felejtettem el, pedig nem hallottam soha többé sehonnan. Nem is találtam sehol.

Mígnem ma, teljesen véletlenül rábukkantam a youtube-on. Mást hallgattam, de olyan szomorú irányban kalandoztam el, hogy gondoltam, beírok valami könnyed, vidám dolgot. Halász Juditot hallgattam, de tőle pont nagymamás énekekre leltem, majd apukásokra, stb, végül fene tudja hogyan, eljutottam Csongrádi Kata Millió rózsaszál című számához. Ekkor eszembe ugrott, hogy újra megnézem. És lőn: valaki feltöltötte azt a számot végre! El sem hittem. Először nem is bírtam meghallgatni, mivel éjjel egy óra van, olyan kísérteties volt újra a gyerekkorom azon napjára visszarepülni az emlékezésen át. Nem volt jó érzés. Az viszont igen, hogy rátaláltam a számra.