Kinél milyen az esti mese... nálunk olyan kis hagyományos: pancsi
után olvasás, összebújás, meseolvasás, vagy diavetítés. Aztán
jóéjt-puszi, betakargatás. Késő este még takaró-ellenőrzés, álompuszi a
finom kisgyerekpofira :)
Gyerekkorunkban esti mese helyett esti rettegés jutott. Összebújtunk
öcséimmel, rettegve. Fülelve. Aztán jó esetben reggel lett, rossz
esetben éjszaka rémes zajokra ébredtünk. Akár suttogva-veszekedésre,
akár apu által csinált éjszakai 'bármire'. Bármit képes volt az éj
közepén csinálni, akármit. Akár cross-motort szerelni is, sűrű
indítgatásokkal.
Később meg olyan lett az este, hogy még elszaladtam a nem túl messzi
nyilvános telefonfülkéhez, felhívtam a kórházat, ott az elmeosztályt és
bemutatkoztam szépen (egy idő után már ismertek) és megkértem a
nővérkét, nézze meg, hogy az apukám az ágyában van-e.... És ha csak
mondta, hogy igen, mindig megkértem, hogy legyenszíves és menjen el és
nézze is meg nekem, mert félő, hogy hazaszökik.
Aztán így, egy ilyen bizonytalan ideig tartó kis megnyugvásféleségben kerültünk ágyba.
Már amikor a sajátunkba és nem barátokhoz, rokonokhoz mentünk
szétszóródva aludni. Persze, ott sem éreztük magunkat biztonságban, mint
ahogyan soha és sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése