Titkok

Ha először jársz itt, lapozz a blog elejére és onnan olvasd el. Úgy van érteme igazán.

Titkolózni nem jó. Nem vezet előre és nem is jó megoldás, mégis, néha rákényszerül az ember.
A lányom kicsi volt még akkoriban, mikor apunak aránylag hosszú tiszta időket követően jelentkezett még csak a betegsége.
Mivel nagyon szerette aput (és ő is a lányomat), úgy oldottuk meg, hogy ne féljen tőle és ne rossz emlék legyen neki egyszer a Papája (cigisPapa, így hívta anno)... hogy olyankor, mikor gond volt, nem mentünk anyuékhoz. Anyu jött hozzánk, ment minden a normális kerékvágásban, csak annyi, hogy Papájával nem találkoztunk. (egyébként nekem is jobb volt így).Aztán kórházba került végre, kicsit kezelték, lehiggadt, tisztult a tudata, hazaengedték és ment minden a régi kerékvágásban.
Viszont beszélni sem lehetett így róla... csak virágnyelven és igen light-osan... Rémes volt, mindig féltettem anyuékat, magamat biztonságban tudtam, hiszen nem a közelükben laktunk, szerencsére. De nagyon sokszor még elaludni sem tudtam, pityeregtem az ágyban és folyamatosan 'hazagondoltam', hogy vajon mi lehett otthon, biztosan 'áll a bál', megy a rettenet. Olyankor kicsit kettéhasadt a szívem. Sokszor kérte a férjem, hogy 'engedjem el' már a családomat, és figyeljek az én kicsi kicsi családomra, dehát... ez ki van zárva. Aki szereti a szüleit, testvéreit, az tudja, hogy velük érez, ha baj van. És hát baj....az volt.
Anyuéknak még nem volt telefonjuk akkoriban. Egy utcai fülkéből hívott anyu esténként, hogy közölje az aktuális helyzetet. Olyan volt, mintha egy horrorfilmet nem néznénk, hanem valaki a telefonba beolvasná. A különbség csak az volt, hogy élesben ment a dolog és a szeretteimmel történik. Ja és az, hogy sosem tudhattad, hogy mi lesz a folytatás...Hát, áldatlan helyzet volt és így ment évekig.
De a lényeg, amit igazán mondani akarok, a titkolózás... természetesen azért ahogy nagyobb lett a lányom, apránként elmondogattam neki, hogy mi a helyzet a Papájával, mire vigyázzon, stb.
Azt hiszem, tavaly volt, mikor mosolyogva odajött hozzám, és édesen közölte, hogy 'azt hiszed, nem tudtam soha,hogy kiről beszéltek...?' Hát... nagyon meglepődtem és nem esett jól. A gyerekek nagyon figyelmesek, mindent észrevesznek és simán átlátnak a szitán...
Azért ma sem tennék máshogy. Most sem ömleszteném egy kicsi gyerek fejére az ilyen dolgokat.